Öngyógyítás - fotelből

Előszó

 „Élete első felében az emberek többsége aláássa egészségét, hogy pénzre tegyen szert. Élete második felében aztán odaadja ezt a pénzt az egészségéért.”

  Lehetne-e öngyógyítással foglalkozó könyvet ettől rosszabb idézettel kezdeni?

 Nem baj, ha most még nem érted, hamarosan meg fogod érteni ennek jelentőségét.

Számtalan példát lehet felsorolni, hogy ki hogyan gyógyult meg egy kis „csodával” a betegségétől, te kedves olvasó is bizonyára több ilyet tudnál felsorolni. De nem az a célom, hogy bizonygassam az eljárásom, tanításom helyességét, majd az itt szerzett tapasztalatok sokkal színesebben fogják leírni neked.

 Beleesünk a pénzkeresés hibájába, ami nem hiba, vagyis nem az a hiba, ha hajszoljuk a pénzt, hanem az, hogy nem figyelünk oda testünk apró kis üzeneteire. Mert a szervezet állandóan üzen nekünk, ha nem megfelelő életvitelt folytatunk. Ha ezeket az apró üzeneteket meghalljuk, és persze meg is értjük, ez még nem elég. Tenni is kell azért, hogy a belső rend újra helyre álljon. A szervezetünk egy nagyon finom műszer, minden kis rendellenességet valamilyen formában közöl velünk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy kézlegyintéssel „elintézzük” a dolgot. A másik rossz beidegződés, hogy bekapunk egy bogyót, és futunk tovább. Bár a gyógyszer bevétel pillanatnyilag elmulassza a betegségünket, de ha nem változtatunk az életritmusunkon, nem keressük meg a kiváltó okát, akkor egy kis idő elteltével kezdődik újra az egész. Korántsem biztos, hogy ugyan az a betegség jelentkezik újra.

De nézzük csak meg folyamatában. Először kisebb jelzéseket kapunk a szervezetünktől. Ezt általában észre sem vesszük. Majd mikor megelégeli a szervezetünk a túlterhelést, egy komolyabb figyelmeztetést küld. Csöpög az orrunk, fáj a fejünk, torkunk, stb. Ezt szoktuk egy legyintéssel elintézni, és folytatunk mindent úgy, ahogy előtte. Mert „egy ilyen kis szarsággal nem maradhatok otthon”, „ezzel nyugodtan lehet még dolgozni”, stb. szöveggel elintézzük a dolgot. Ugye ismerős? Tudom, hogy a mai világban nem lehet minden „csipp-csupp” betegséggel otthon maradni, nem is erre akarok rávilágítani. De ha tovább feszítjük, az amúgy is vékony húrt, akkor hamarosan újabb jelzést kapunk a szervezetünktől. Ez már akár komoly lázzal is járhat, vagy csak egyszerűen ágynak dőlünk. Ekkor már tényleg szedjük a gyógyszereket a mihamarabbi gyógyulás elérése miatt.

  De mi is történik valójában?

A szervezetünk folyamatosan küldte nekünk az apró jelzéseket, amiket figyelembe se vettünk. Semmit nem változtattunk az életritmusunkon, meg is lett az eredmény. Nos a szervezet megelégelte a dolgot, hogy folyamatosan túlóráznia kellett az egészségünk helyreállításán, de túl nagy volt neki a terhelés. Tett arról, hogy a körülmények megváltozzanak, ágyba döntött bennünket, így megbillent az állandó túlterhelés. Most már nyugodtabban helyre tudja állítani bennünk a dolgokat, aminek eredményeként gyógyultan újra kezdjük az egész játékot. 

Minden embernek más a teljesítőképessége, más a védekező rendszere, ezért a hasonló élethelyzetekre természetesen másként reagálunk. Van, aki sokkal többet bír az átlagnál, és persze van, aki kevesebbet. De senki sem örökéletű.

Azért az fölöttébb érdekes, ha vesszük az autó és az ember hasonlatát. Ha az autódban, a műszerfalon felgyullad egy kis piros lámpa - a példának okáért legyen ez az olajszint lámája - , akkor mit teszel? A mostani autóknál már nem érdemes házilag barkácsolni, vagy nem értesz hozzá, ezért elviszed a szerelőhöz. A szerelő megjavítja, és már mehetsz is tovább, és az autód újra a régi lesz. De mi történik akkor, a szervezeted gyújtja fel azt a bizonyos kis piros lámpácskát? Először is figyelmen kívül hagyod, próbálsz rá nem figyelni. Ha továbbra is égve marad, akkor különböző trükköket vetsz be, letakarod, kicseréled kék-zöld, stb. színre. De még véletlenül sem mész el vele szervizbe, csak akkor, amikor már komolyabb a baj! Tehát az autód sokkal fontosabb, mint önmagad! Gondolkoztál már ezen?

Életem folyamán folyton az okok érdekeltek, és azok a dolgok, amik a háttérbe, a külső szemlélőnek láthatatlan dimenzióban állnak. Nem engedtem, hogy a külcsín becsapjon. Ezt ajánlom neked is, hogy ne csak az okozattal foglalkozz, hanem keresd meg az azt kiváltó okot. A mai, nyugati gyógyászat előszeretettel alkalmazza a tüneti kezelést, és nagyon kevés esetben kezdik kibogozni a betegséghez vezető okokat. Aki viszont „természetgyógyász”-hoz, „ezoterikus” megy, tapasztalhatja, hogy szinte mindegyik az okokat keresi, és azt próbálja elsősorban kijavítani. Nem azt akarom ezzel azt mondani, hogy az orvosok nem értenek a szakmájukhoz, hanem ezzel inkább arra akarok rávilágítani, hogy bármennyire is le tudják kezelni az adott betegséget, ha a kiváltó okot nem szüntetik meg, nem módosítják, akkor az még megmarad, és esetleg másformában újra hallatja a hangját. (piros lámpa) Azt javaslom, hogy ne menjünk el egy jelenség, betegség mellett úgy, hogy bekapkodjuk a gyógyszereket, amik valójában meggyógyítanak, de próbáljuk meg, megkeresni a kiváltó okot, és azon is változtassunk. Ne sajnáljuk magunktól az időt, és menjünk el szervizbe, és tegyük rendbe a dolgokat.

Hamarosan rátérek arra, hogy hogyan legyünk a saját magunk „szerelő”-i, de előtte egy kis „műszaki” ismeretekre kell szert tennünk. Ez egy kicsit unalmas lesz, de megéri bíbelődni vele, meg lesz majd az eredménye. Kérlek, vedd komolyan a dolgot, hisz rólad van szó. Ha te elromlasz, totálkáros leszel, a te kijavításod nem olyan egyszerű, mint egy autónál. Nálad a fődarab cserék egy kicsit bonyolultabbak, és sok esetben kivitelezhetetlenek, mint egy autónál. Ha az autódra tudsz időt szakítani, akkor magadra meg kell! Nem sokat, csak naponta pár percet, ami csak a tiéd.  Csak napi pár perc, amikor magad lehetsz négyszemközt, saját magaddal. Ilyenkor ki kell kapcsolni minden külső tényezőt, és csak magaddal kell foglalkoznod.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat